Elárulom a titkot, hogy úszhatod meg a szenvedést, ha nemcsak nézegetni szeretnéd a vadiúj bakancsodat, hanem hordani is, ráadásként outfitötletek következnek, hogyan viseljük sikkesen ezt a szuperkúl lábbelit. A Martensek mostanában nem is tudom, hányadik virágzásukat élik, ugyanis egyre több női fórumon olvasom a kérdést, hogyan törjük be a bakancsot gyorsan és hatékonyan, vérző sebek, kellemetlen vízhólyagok és sebtapaszok garmadája nélkül. A sztori nálam ott kezdődött, hogy három évvel ezelőtt megláttam Alyssát (Jessica Barden) a The End of the F***ing World című, egyébként szuper jó sorozat egyik jelenetében egy Chelsea típusú bakiban, és végem volt. Felsejlett a 16 éves énem és a rettenetesen erős késztetés, hogy nekem KELL az a bakancs!
Emlékszem, ahogy tiniként rágtam anyukám fülét kitartóan, hogy vegye meg nekem, de hiába, aranyáron volt, ahogy most is, ezért a nyári szünetben diákmunkát vállaltam, és összekuporgattam egy használt bakancsra valót. Életem egyik legfurább munkája volt, egy ragasztópisztoly és egy hűtőház találkozásából kell kiindulni, lehet találgatni, mit csináltam ott. Nem fogom elmondani. Ez idő tájt már állandóan Nirvana üvöltött a fülembe, hullaszerelmes voltam egy hosszú hajú fiúba, aki gitározott, és ősszel végre berongyoltam a két legjobb barátnőmmel a megboldogult Ciánkáliba, hogy megvegyem A bakancsot. Nem is Martens volt, hanem valami más, és hogy nagyban különbözzek az összes osztálytársamtól, akik szintúgy bakancsban feszítettek, zöld cipőfűzőt tettem bele. Jó pár évig hű társam volt a bakancsom, aztán jöttek a nőcis évek, tudjátok…
36 éves vagyok, egy nyolcéves szőke herceg anyukája, felelősségteljes munkával meg minden. Nirvanát ugyanúgy hallgatok, és akiért a szívem dobog, gitározik is, de most már megengedem magamnak, hogy egyik nap magassarkúban tipegjek, másnap pedig a Martensemben induljak meghódítani a világot, és mindkettőt önazonosnak érzem. De már biztosan fúrja az oldalatokat a kíváncsiság, hogyan úsztam meg ragtapaszok nélkül? Nem kellett hozzá sem cipész, sem bőrpuhító spray, sem mélyhűtő, csak egy zokni bevizezve. Egy jó vastag frottírzoknit benedvesítettem, és kicsavartam annyira, hogy már ne tocsogjon, aztán felhúztam a lábamra, beletuszkoltam magam a bakancsba, és egy jó félórát abban sétálgattam a lakásban. Közben azért leguggoltam itt-ott, hogy a cipő talpát is meghajlítsam kicsit.Levenni nem volt egyszerű, de a művelet megérte, mert a bakim szuper kényelmes lett! A száradásnál ügyeljünk arra, hogy ne radiátor közelébe tegyük a cipőt, és a hajszárítót is felejtsük el, mert csak megkeményítené a bőrt. Egy óra kell csak, és hordhatóra szárad a bakancs.16 évesen persze elhasználtam egy full tekercs Leukoplastot és száz ragtapaszt, mire elértem a kívánt eredményt, de nektek már nem kell!
Végezetül mutatok néhány outfitötletet, hogyan lehet beilleszteni a bakancsot a ruhatárunkba anélkül, hogy akár egy pillanatra is ormótlan hatást keltsen. Nőiesebb, szoknyás napokon jöhet a szövetkabát, a hercegnős szoknya és a szűk farmerszoknya is, egyetlen dologra érdemes figyelni, hogy fekete harisnyát vegyünk a bakancshoz, monokróm hatást keltve, ezzel megnyújtva a lábat.
Kényelmesebb, hétköznapi szerkóknál pedig jöhet a farmer gyakorlatilag bármivel, a bőrhatású leggings mellénnyel és az ingruha, esetemben fényes leggingsszel kombinálva.Húsz év telt el az első bakancsvásárlásom óta, és remélem, a mostanival is elleszek a következő húsz évre. Ez egy nem fizetett együttműködés anyáknak, akik még emlékeznek, milyen volt tinédzserként a bakancsos-trapéznadrágos létezés.
A weboldalon cookie fájlokat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk Önnek. A weboldal böngészésével hozzájárul a cookie-k használatához.